|
Témaindító hozzászólás
|
2013.04.10. 17:01 - |
 Belvárosi kisutca. A Bavaria térben ér véget. Errefelé is inkább vásárolni lehet, illetve fodrászat, egytermes mozi, teázót is lehet találni. Sőt, még egy apró szórakozó helyet, a Party T!me-ot is itt lehet fellelni. |
[19-1]
 Azt az arcot amit Belzebub ilyedtében vágott látni kelltt volna. Visszaköszöntem Belphegornak és leszálltam Belzebubról. Miután mindenki elment ő is elindult az egyik irányba.
-Csak erre jártam és amikor megláttalak gondoltam hogy sétálhatnánk együtt. Amúgy mit csináltál már megint hogy a vöri megrugott és réd ugrott Emily meg meg elég félreérthetetlen jelzést tett feléd?-kérdeztem miközmen mellé értem és belé karoltam.
-Mostanában olyan ritkán találkozunk. Magányos vagyok. Segíthetnél kitalálni hogy mégis mivel kössem le magamat. Rádásul csak te tudsz lenyugtatni és mostanában egy sűrűbben kell ölnöm.- léptem elé és néztem fel rá bociszemekkel. |
 Belphegor összerezzent a lövésre. Aggódva nézett el az öccse és Frucissierre felé, majd komolyan Emily szemébe nézett.
- Tudod jól, ha rajtam múlna, itt egy démon se lenne. Megpróbálom fékentartani, de nem egyszerű. Szia - köszönt el, aztán még egy darabig nézett a nő után, végül elindult Belzebubék felé. Csak most vette észre, hogy időközben Lucy is megjelent. Vett egy mély levegőt, és mindenre felkészült. Frucissierr mellé lépett és átkarolta.
- Szia Lucy - köszönt halkan a lánynak, majd ököllel finoman megbökte Belzebub vállát.
- Mi most lépünk, majd ha kellek keress meg. Lehetőleg ne maradjatok a városban, Emilynek nincs jó kedve. Sziasztok - ki nem hagyhatta volna a végéről a baráti intést.
/Folyt. köv. Romos gyárépület/
 Már épp kezdett lenyugodni, amikor egy golyó süvített el a füle mellett. Teleszívta a mellkasát, és hátrafordult.
- EZMIARETEKVOLT?! - kiáltott fel, és meglóbálta az öklét, egyenesen Emily felé. Remélte, hogy ezt a nő is csak üres fenyegetésnek veszi. Ebben a pillanatban majdnem felborult, ugyanis valaki hátulról ráugrott. (megint. xd).
- MI A..... picsa? - amikor meglátta Lucy arcát, már normális hangnemben meredt értetlenül a lányra.
- Lucy? Há te? - pislogott a lányra, majd mivel Belphegor és Frucissierr leléptek, ahogy remélhetőleg Emily is, ő is elindult az egyik irányba. |
 Éppen a sikátorból léptem ki amikor megláttam Belzebubot. A szivem gyorsabban kezdett verni. Hát igen az úgy volt hogy nemrég rájöttem hogy nem csak egy pótbátyóként tekintek rá hanem beleszerettem. Láttam ahogy egy csaj beletérdel és ráugrik majd pedig Emily jelent meg. A vöri csajnak biztos volt oka rá hiszen Belzebubnak is megvan a maga stílsa Emily tedig biztos csak erre járt. Mi hova mennek? És én miért állok még itt ahelyett hogy utánuk mennék? Na akkor gyerünk! Kiléptem az árnyak mögül és odafutottam majdpedig hátulról ráugrottam Belzebubra. |
 Majd széttrobbantam mérgemben, de egyszerre nagyon féltem is. Mikor Belphegor Belzebub felé lökött engedelmeskedtem neki és Belzebubbal mentem. Mikor próbált megnyugtatni félelmem elmúlt, csupán a düh maradt meg bennem. Erősen átöleltem Belzebubot. Nem sok hiányzott, hogy démonná változzak és kifoduljak öngamból,ami talán egyikünk halálához is vezethetett volna. Szorosan öleltem Belzebubot, közben fél szemmel Belphgeor-t figyeltem, hogyha neki este Emily én is csatlakoznák a harcba. Vártam mi lesz Bel-ék következő lépése miutánn lelépett a nő... |
 -Belphegor.... nem is ti hozzátok jöttem ide. Nem is balhézni vagyok itt. Tudom hogy az a kiscsaj démon. Azért IS jöttem ide. na meg azért mert hallottam egy szerencsétlen nőről a sikátorban... csak figyelmeztetésképp- Előkaptam gyors a pisztolyom, és ellőttem egy golyót a kiscsaj meg Belzebub feje mellett- Fékezd egy kicsit jobban az öcséd, különben ha a következő alkalommal is ez történik, én fogom megölni... tudod van már szentelt keresztem is. A macskás nőnél sokmindent lehet szerezni, csak egy kicsit kedvesnek kell lenni. Tudod nagyon jól hogy az itt élők védelme a feladatom! Most pedig menjetek, meg se lássalak titeket a város részein...-ezzel a mogorva elköszönéssel elmentem mellettük. Mikor Belzebubékat láttam, egy kicsit meg voltak szeppenve. Nem is baj, féljenek csak. Azért vagyok én itt.
/folyt.köv.:Hajnalcsillag Kávézó/ |
Emily. Már csak ez hiányzott. Amint meglátták, Belphegor ösztönösen közelebb húzta magához Frucussierrt. Komolyan nézett a nő felé, majd megpróbálta inkább figyelmen kívül hagyni, de mivel Emily megszólította őket, ez a kísérlete kudarcba fulladt. Látta Belzebubon, hogy meg akar szólalni, ezért kezét öccse arca elé emelte, de nem szólt hozzá.
- Emily - biccentett a nő felé, majd amikor Frucussierr bemutatkozott, Belphegor elé lépett, és finoman Belzebub felé tolta, majd intett öccsének, hogy menjenek tovább.
- Nézd, Emily, tudod, hogy nem akarok balhét. Amíg nem piszkálnak, vagy amíg nem muszáj, nem nyúlok az emberekhez. Belzebubot is próbálom visszafogni. Ne rendezzünk jelenetet, jó? - Belphegor szisztematikusan kereste a kijáratot. Nem állt szándékában pont most harcba keveredni.
Emily épp jókor jelent meg, Belzebub úgyis le akarta vezetni valamin a dühét. Azonban mielőtt azt mondhatta volna, hogy "Heeeelló nehéztüzérség, most meghalsz!", Belphegor leintette. Ezt utálta a legjobban. Amikor csak úgy, szó vagy pillantás nélkül leinti. Épp vissza akart szólni, amikor Frucussierrt felé tolta. Egy darabig meglepetten nézett bátyjára, majd megragadta a démonlány karját, és tovább indult.
- Gyere, Grace, nem lesz baj - hangja most egészen lágy volt, próbálta megnyugtatni a lányt, hogy nem lesz gond - Elintézik pár szóval. Belphegornak nincs sok bűne errefelé, Emily hamar elengedi. Ne aggódj - Belzebub finoman fogdta Frucussierr karját, aztán egy idő után el is engedte. |
Tovább sétáltunk mikor egy nő alakjára lettünk figyelmesek. A szemeibe nézve azonnal rájöttem,hogy ő egy ember és ahogy láttam a pisztolyáért nyúlt...Őrző...Tanácstalanul fordultam Belphegor felé. Nem tudtam,hogy az igazi nevemet-e mondjam. Visszanéztem a nőre, és úgy döntöttem a kamu nevemmel mutatkozok be.
- A nevem Grace.... - mondtam kissé halkan. Tudtam,hogy nem árthat nekem na de azért mégis, most vagyok itt fent csupán másodszor, inkább vigyázok... Közelebb simultam Belphegorhoz. |
Éppen sétáltam vissza az erdőből vadászat után. Hoztam magam után nagy szatyorban a nyúzott vadhúst, amit magamnak vadásztam le. Valójában nem vadászni indultam, de így is jól jöttem ki a dologból. Egy könyvesbolt. Bementem, szétnéztem, találtam és vettem 3 igen borsos árú könyvet a japánok ősi kultúrájáról. A sebek fájnak, úgyszintén a szívem, amiért a barátaim otthagytam... 2 éve volt. Ahogy kiléptem összefutottam 3 ismerős arccal. Kettőt ezek közül már ismerek. A Bel- tesók... Brrr... kiráz a hideg is... Ahogy rájuk nézek a sebek mégjobban megfájdulnak. Egy kicsit félek tőlük de meg tudom védeni magam. Ahogy közelebb értem a kezem a pisztolytáskámra helyeztem esetleges támadás kivédése érdekében. Nem igazán vagyok velük jóban. Úgy döntöttem köszönök azért.
-Nocsak nocsak... A Bel-testvérek... És velük egy egészen csinos lányka. Emily vagyok, de szólíts csak Em-nek. Téged hogy hívnak? |
Belphegornak egyre több meglepetést okozott Frucussierre. Amit Belzebubbal művelt, az enyhén lecsapta nála a biztosítékot. Öccse és ő ugyanis azok közé tartoztak, akiknek igen nagy tekintélyük volt odalent, így nem nagyon mertek velük összetűzésbe kerülni. Frucussierre azonban erre magasról tett, és megleckéztette Belzebubot. Érzékelte, ahogy a lány nyom egy puszit az arcára, de túl sokat nem reagált rá, mert még öccse reakciójára volt kíváncsi. Aztán csak megcsóválta a fejét, és elindult a lány után.
Belzebubot még az előző támadásnál is váratlanabbul érte a mostani. Amikor a hátára ugrott és kapott tőle egy puszit, Belzebub teljesen lefagyott, és pislogva nézett maga elé. Másodpercekig meg se mozdult, ugyan abban a félig görnyedt, humoros pózban maradt, mint mikor a démonlány még a hátán volt. Aztán felpislantott Belphegorra.
- Nem szólsz rá? Betojtam hogy beleharap a nyakamba. - Belzebub nagyot nyelt, nehogy kiderüljön, hogy elsiette a dolgot, és könnyelműen kijelentette, mit nem szeretne. Aztán megropogtatta a derekát, és bátyja mellé lépett. |
 Szó nélkül Belphegor mellett sétáltam ám mikor meghallottam a "ribanc" jelzőt felmérgesedtem és mérgemben még át is változtam démonná. Hiretelen megfordultam és Belzebub előtt teremtem.
- Engem senki nem nevezheted ribancnak, világos?? Sziviii... - e két mondat közben a fiú háta mögé kerültem és a hátára ugortam,majd egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. Lemásztam róla, visszaváltoztam emberré és Belphegor mellé sétáltam, neki is nyomtam egy puszit az arcára.
- Imádlak titeket, Bel-ék. - kacsintottam és bevártuk Belzebubot. |
Belphegor egy darabig elkerekedett szemekkel bámulta a földre került öccsét. Nem tudta, hirtelenjében mit kezdjen a helyzettel.
Aztán olyan jóízűen felnevetett, mint mikor vagy 1000 évvel ezelőtt Lucifer elvágódott a székkel. (Ezt majd ha gondoljátok kifejtem egy szerep alkalmával. xDDDD). Szüszerint a hasát fogta a nevetéstől, aztán végülis finoman megpaskolta Frucissierre vállát.
- Áh, imádlak - küszködött a nevetéssel, érezte, hogy jókedvében még a szeme is bekönnyesedett. Egy könnyen mozdulattal átlépte öccsét, majd még visszanézett rá.
- Öcsi, ha képes leszel felállni, utánunk jöhetsz - egy büszke mosolyt is dobott felé, majd zsebre tett kézzel tovább sétált Frucissierrel az oldalán. Nem bánta a lány közeledését, régóta nem volt már barátnője, így nem zavarta a dolog.
Belzebubot ennél váratlanabbul semmi se érhette volna. Eleinte úgy tűnt, hogy ő se marad ki majd a jó dolgokból, de ez sem úgy sült el, mint ahogy tervezte. Hirtelen nyilaló fájdalmat érzett a lenti tájékáról, nyüszítve kapta oda kezét, de már késő volt, érezte, hogy közeledik a föld. Kibírhatatlan kínt érzett, ezt csak az tudja elképzelni, aki járt már így. Márpedig Belzebub most azt várta Belphegortól, hogy mutasson valami együttérzést. Azonban bátyja szabályosan kiröhögte. Égető haraggal a szemében nézett fel a lányra. Na nem mintha bármikor is hallgatná rá, vagy bárki másra. De ez nem marad bűntetlenül, az már biztos. Kínkeservesen feltérdelt, és a távolodó párocskára sandított.
- Ribanc... - hagyták el suttogó szavak ajkait, majd nagy nehezen feltápászkodott, és körbenézett, ki lehetett még szemtanúja az esetnek. Szerencsére nem igazán voltak járókelők az utcán, de két csaj vihogása azért az ő fülébe is eljutott. Belzebub vicsorogva tekintett utánuk, majd lassan Belphegor és Frucissierre után indult. Nem szándékozta utolérni őket, de azt sem akarta megengedni magának, illetve nekik, hogy kettesben maradjanak. |
Figyeltem a történéseket majd mikor Belzebub nekem szólt komoly képet vágtam.
- Üdvözlöm, Rick.... Nos, amint látod elég jó kapcsolatot ápolunk Derekk-el. - magam sem tudom hogyan birtam ki vigyorgás nélkül. Úgy döntöttem elég a játszadozásból ,igaz mindent hamar megunok és egy újjabb játékba kezdtem. Elővettem a csábitós énemet. Elengedtem Belphegor kezét, közelebb léptem a másik Bel-hez és felnéztem rá, mivel ő sokkal magasabb volt mint én. Felágaskadotam, megfogtam arcának két oldalát és magam felé húztam mintha meg akarnám csókolni, ám mielőtt egybeértek volna ajkaink a nemi szervébe rúgtam, természetesen térddel. Ezután a földre ereszkedtem, felnéztem rá és ezt mondtam:
- Ne szórakozz a csajokkal, és nem szép dogol őket megölni. Hogy honnan tudom ezt? Azt elég ha én tudom. - vigyorogtam édesen,és újra Belphegor mellé léptem, belékaroltam és a fejemet a karjára helyeztem. Reméltem nem zavarja őt, engem egyszerűen megnyugtatott. |
Lett volna hozzáfűzni valója a Sátános dologra, de végülis öccse jelenléte belé folytatta a szót. Szinte érezte, hogy össze fognak futni vele.
Frucissierre hirtelen ötletére először nagy szemeket meresztett, majd elmosolyodott és vállat vont. Ő aztán nem fogja konkrétan kijelenteni a dolgot. Az olyan átlátszó lenne. Amint Belzebub előttük termett, Belphegor látta rajta a szándékot, miszerint pacsizni akar. Felvonta a szemöldökét, és öccsére meredt.
- Nem tudom kiben túrkáltál, mielőtt idejöttél, illetve hogy eszedbe jutott-e utána kezet mosni, szóval addig nem vagyok hajlandó hozzáérni, amíg nem láttam, hogy megmosod a kezed - szögezte le komolyan, majd fejével "barátnőjére bökött".
- Ő itt Frucissierre, álnéven Grace. És még mielőtt belekezdenél, a "Szia, cica..." kezdetű szövegedbe, tudnám veled, hogy nem jó ötlet.
Ahogy egyre jobban közeledett, a lány rámászott Belphegorra. Belzebub nem is leplezte meglepettségét, vágott egy fintort, majd újra rendezte arckifejezését, és mire eléjük ért, már a csajozós vigyorát is előkészítette.
- Heeeeelló bratyó! - emelte meg a kezét szokás szerint, és arra várt, hogy Belphegor majd viszonozza ezt, de nem így történt. Helyette tett egy aprócskát sértő megjegyzést a szabad életstílusára. Belzebub megforgatta szemeit.
- Ajj nem értelek. Egyébként meg az a lány nem volt jó bringa. Nem értékelte a közeledésem. Nem értem. - vont vállat, majd a lányra mosolygott, de mielőtt bármit is mondhatott volna, Belphegor közbeszólt.
- Tudod, néha elég idegesítő vagy, főleg amikor olvasol a gondolataimban. - tette ölbe a kezét, és olyan pózt vágott be, mint amikor egy anya vonja kérdőre fiát. Majd újra a lányra tekintett.
- Helló, kedves Grace, én Belzebub, azaz Rick vagyok. Csak nem a vörös barátnője vagy? még aztán gyorsan felszedett. Hajnalban még szingli volt. - kacsintott a bátyjára. Talán végre tanult tőlem valamit a nők terén, gondolkozott el, és örömmel töltötte el a gondolat, miszerint nem csak ő tanulhat valamit másoktól. |
- Nekem nem kell aggódnom, ők nem tehetnek velem semmit, maximum a Sátán. - szélesen vigyorogtam. Szerettem ilyen titokzatos lenni... :D Nemsokkal később egy barna hajú alakra lettem figyelmes aki egy jobban közeledett hozzánk. Nem hasonlitott annyira Belghegor-ra, mégis valamiből azonnal tudtam, hogy ő a másik Bel. Hmm...igen jóképű de az a baj, hogy én inkább a visszafogottabb pasikat birom,mint például Belghegor. Szélesen mosolyogtam és vártam, hogy közelebb jöjjön a másik Bel, közben bal kezemmel átkulcsoltam Belghegor kezét és magam mellé szoritottam,majd lábujhegyre álltam és a fülébe súgtam:
- Ha kérdezi a csajod vagyok, vicceljük meg egy kicsit. - vigyorogtam majd leereszkedtem a földre. |
Belphegor felnevetett.
- És abba belegondoltál, hogy ez mit von maga után? Keresni fognak, már ha eddig még nem tették meg. Lucifer, Baal és Satanachia nem fogják szótlanul tűrni a dolgot, ugye tudod? - előbbi cinizmusa inkább számonkéréssé vált. Sok piszkos ügybe belekveredett már, így tapasztalatból beszélt. Azonban azóta már megtanulta kijátszani a rendszert. Eszébe jutott, amikor Mammont küldték utána, hogy méltóztasson visszatérni a Pokolba. A hideg is kirázta a gondolattól, amikor a kapzsiság démonának tekintetére gondolt.
Belzebub a szokásos, magabiztos, "Én vagyok a legmenőbb csávó a Pokolban" sétájával rótta az utcát. Dühítette, hogy az a lány csak úgy lepattintotta. Persze felesleges agresszióit kiélte abban, hogy sikeresen beterelte az erdőbe, ahol ki is belezte. Elvégre, ha egy ember nem becsüli meg azt, hogy foglalkozik vele egy olyan csodálatosan tökéletes lény, mint ő, akkor nem érdemli meg az életet. Persze ha ezt látta volna Lucifer, valószínűleg akkora seggberúgást kapott volna, hogy 100 év múlva is érezné. Ki tudja, végülis.. Lehet hogy látta. Reménykedjünk, hogy nem.
Rövidesen meglátta bátyját. Nem kellett hozzá nagy megfigyelősképesség, a vörös-fekete kombináció jól kitűnik a szürke utcában. Elvigyorodott, majd egyensen bátyja, és a mellette sétáló csinos hölgyemény felé vette az irányt. |
- Elszöktem. - vigyorogtam "rosszkislányosan". Igazából reméltem,hogy a másik Bel is feltünik. Szeretném őt is megismerni, igy néha én is körülnéztem.
- Azért jöttem átt mert úgy tartotta kezdvem. - vigyorogva vállat vontam. Sétáltunk tovább és tovább és tovább. Már lassan azt sem tudtam hol vagyok, de jól éreztem magamat. |
Belphegor most kivételesen egész sokat beszélt. Bár nem ő a volt a kezdeményező, azért sokat hallatta a hangját. Azért olykor-olykor körbenézett, feltűnik-e a színen Belzebub, mert akkor az első dolga lesz adni neki egy tockost, hogy "Nem mászol rá", utalva Frucissierre. Abban ugyanis biztos volt, hogy öccse mindenképpen be fog próbálkozni.
- Mikor jöttél át? Tudtommal Lucifer téged nem rendelt át. Akkor mit keresel itt? A helyedben maradtam volna otthon. Csak azért jöttem át, mert átküldtek. Semmi kedvem itt lenni. Az emberi faj érthetetlen és makacs. Azt se vennék észre, ha konkrétan a vesztükbe rohannának. |
Bel mellett sétáltam és sokat beszélgettünk idefele menet. Kezdtem megkedvelni a srácot... Reméltem találkozhatok az öccsével is, jobbszeretek mindenkit ismerni mint senkit nem ismerni....Értitek... :D Vártam, hogy a vöröske megszólaljon, ha egyáltalán még akar beszélgetni... |
Belvárosi kisutca. A Bavaria térben ér véget. Errefelé is inkább vásárolni lehet, illetve fodrászat, egytermes mozi, teázót is lehet találni. Sőt, még egy apró szórakozó helyet, a Party T!me-ot is itt lehet fellelni. |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Évszak: Tavasz
Belvárosi kisutca. A Bavaria térben ér véget. Errefelé is inkább vásárolni lehet, illetve fodrászat, egytermes mozi, teázót is lehet találni. Sőt, még egy apró szórakozó helyet, a Party T!me-ot is itt lehet fellelni.
